30
March, 2017
Thursday
Ictus | ICTUS 178 | 2016 Ahogy John Zorn írja a kiadvány fülszövegében, ez a negyven ...
Nur/Nicht/Nur | 116 06 15 | 2016 Strom. A szó egyrészt elektromosságot jelent németül, másrészt pedig ...
RareNoise | RNR061 | 2016 Három unortodox és meglehetősen radikális zenész munkáját kapjuk két különálló, mégis ...
Fou | FR-CD 18 | 2016 Daunik Lazro '85-ben megjelent Sweet Zee című albumának B oldalán ...
Clean Feed | CF373CD | 2016 Pascal Niggenkemper német-francia nagybőgős legújabb szextettjének bemutatkozó munkája az idei ...
Neurot | NR098 | 2016 Két nagyon nyers és nagyon radikális zenekar uniója jött létre ...
Triple Bath | TRB​.​042 | 2014 Miguel A. García baszk elektronikus zenész és Javier Pedreira ...
Trost | TR137 | 2015 Sven-Åke Johansson svéd ütőhangszeres-zeneszerzőt valószínűleg legkevésbé a provokáció és a polgárpukkasztás ...
Improvising Beings | ib33 | 2015 876 lehetne akár Rilai Szent János vagy I. Henrik német ...
GOD | GOD 33 | 2015 Már az albumot kézbe véve érződött a jóleső monokromitás és ...
Hideous Replica | HR4 | 2014 A legéleterősebb gondolat, ami az album meghallgatása után megmaradt bennem, ...
Soft | ST008 | 2015 A francia Saåad duóformáció 2010 óta tizenöt albumot jelentetett meg limitált ...
Emanem | EMANEM 5036 | 2015 Az idő próbája. Sokszor emlegetjük ezt, és még többször vagyunk ...
Lengua De Lava | Lava004CD | 2015 Három kazettakiadvány után itt a Lengua De Lava első ...
Creative Sources | cs322 | 2015 Berlinből érkezett a francia Justin Lépany első szólólemeze, amit a ...
Creative Sources | cs314 | 2015 Közönséges zene - a szó egyszerű, szerény, és a legkevésbé ...
Two Rivers | 003 | 2015 Sombersault - azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az ...
Nueni | NUENI #003 | 2014 Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már ...
Corvo | core 008 | 2014 „A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával ...
Intonema | int012 | 2014 Andrey Popovskiy szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi ...
Hermes' Ear | aSB/HE 001 | 2014 Keith Rowe Megfestett események (Malované eventy) című brnói szólókiállításának ...
Humbler | humbler-001 | 2014 A San Francisco-i Street Priest trió debütáló kiadványa elektroakusztikus hangok zűrös ...
Nueni | NUENI #001 | 2013 A katalán Lali Barrière és a baszk Miguel A. García ...
Kye | KYE 30 | 2014 Rövidebb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag két hete forog a nappalimban ...
Nueni | NUENI #000 | 2012 Jobb későn, mint soha - ahogy mondani szokás, ugye. Most ...
Confront | ccs 28 | 2014 Mindig érdekes olyan koncertfelvételt tartalmazó albumot kézbe venni, aminek a ...
Corvo | core 007 | 2014 És amikor már azt gondoltam, hogy Sophie Agnelnek, Nusch Werchowskának, ...
Creative Sources | cs253 | 2014 Nyolc akusztikus improvizáció. Nyolc előzékeny és végeredményében kellemes, könnyen hallgatható ...
Intonema | int011 | 2014 A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az ...
Intonema | int010 | 2013 Rögtön az elején leszögezhetjük: se nem hitvány, se nem kretén a ...

Rovo – Condor

wathasike 2006 november 30.

Wondergroup | WRCD-36 | 2006

A Rovo nevet viselő tokiói formáció bár nem tegnap alakult – sőt, idén pont tizedik éve, hogy semmihez sem hasonlítható zenei univerzumuk építgetésébe kezdtek, igaz akkoriban még Robo néven -, és odahaza, a szigetországban egy kísérleti zenét játszó együtteshez képest megdöbbentően nagy rajongótáborral bírnak, mégis aligha hiszem, hogy nálunk a japán underground zene megszállottjain kívül sokaknak mondana bármit is e zenekarnév.

Általában ez utóbbiak is hajlamosak elintézni annyival, hogy az avantgarde noise-rock pionír Boredoms agytrösztjének és gitárosának, Seiichi Yamamotonak a számtalan projektje közül ez az egyik. Hozzá kell tenni, tévesen, mert bár igaz, hogy Yamamoto sodró gitárjátéka fontos szerephez jut, a Rovo lelke mégsem ő, hanem a briliáns japán prog-rock formáció, a Bondage Fruit hegedűse: Katsui Yuji. Már csupán kettejük neve is biztos garancia lenne a minőségi és formabontó produkcióra, ám mellettük a japán földalatti zene olyan jeles alakjai kapnak helyet, mint Yasuhiro Yoshigaki (dobok, ütősök – „főállásban” Otomo Yoshihide kvintettjének és a free jazz punkban utazó Altered State-nek a dobosa); Jin Harada (basszusgitár – Bazooka Joe, Koenjihyakkei); Tatsuki Masuko (billentyűk, szemplerek – a Rovo-n kívül főleg elektronikus zenei projektekben érdekelt, így például Dub Squad-ban és az ASLN-ben); és Youichi Okabe (dobok, több másik jelentős formáció session-zenésze). Az impozáns névsorból is kitűnik, hogy egy igazi underground szupergruppal van dolgunk.

A stílushatásokat, műfajokat latolgatva talán elsőre leginkább a hetvenes évek pszichedelikus krautrockja, a trip-orientált elektronikus zenék és a kísérleti improvizáció (nem létező) háromszögében tudnánk elhelyezni a Rovo zenéjét. A két dobos által prezentált komplex, poliritmikus alap sokszor az amerikai minimalista/repetitív komponisták (Terry Riley, Steve Reich és társaik) hatásáról árulkodó elemekkel keveredik, s ezt varázsolják el Katsui Yuji – számomra a francia fúziós jazz világát idéző – virtuóz villanyhegedű-improvizációi, a space-es elszállások, és a valóban stílushatárokat feszegető kísérletezések. Említettem, hogy furcsa mód talán Japánban egyetlen másik „underground” vagy „kísérleti” zenét játszó együttes sem bír olyan népszerűséggel, mint a Rovo; ennek titka, hogy a gyakran több mint negyedórás darabok egy része meglepő módon táncolhatók, emiatt experimentális trance-rockként is aposztrofálják zenéjüket. A szigetország határain túl a 2001-es New York-i Tonic-beli legendás fellépésük tette ismertté nevüket – a kiváló koncertet John Zorn kiadója, a Tzadik egy dupla cédén dokumentálta (Tonic), ami egyben remek összegzése a korábbi albumoknak, és talán a zenéjükkel való ismerkedők számára a leginkább ajánlott tétel. (A zenekar nagy rajongója Bill Laswell, a második korongot záró két remix-szel ő maga tiszteleg a Rovo előtt.)

A Rovo tíz évvel ezelőtti megalakulása óta hat stúdiófelvételt és négy koncertalbumot tudhat maga mögött. A legújabb, hetedik stúdiólemez a Condor címet kapta. Mivel az együttes albumról albumra markánsan bontotta ki, mélyítette öntörvényű, pszichedelikus és hipnotikus zenei világát, így érthetően kíváncsian vártam már a megjelenését, egyedül talán csak a tánczenék irányába tett túlzott kitérőktől tartottam. Félelmemet igencsak megalapozottnak láttatta az az idén májusában, a Hibiya Open Air Music Hallban készült koncertrészlet, amit promóciós videóként terjesztett az együttes: a képeken háromezer ember őrjöng a nem éppen legkifinomultabb arcát mutató Rovo eksztatikus transz-rockjára. Félő volt, hogy a szemmel láthatólag nyitni igyekvő együttes a popularitásnak tett engedményekkel veszni hagyja mindazt, ami nagyszerűvé tette ezt a zenét. Maga az album azonban rácáfolt aggályaimra. A korongon három felvétel sorakozik, mindhárom a jól megszokott átlag negyedórás hosszal.

A lemez Yuji szinte már melankolikusnak ható, lassú hegedűjátékával nyit, és szép fokozatosan, szinte észrevétlenül bomlik körénk a zene, amelyben nagyon jól megférnek egymás mellett és egészítik ki egymást a lágyan és merengően hipnotikus, csillagbámuló ambient-szerű témák (Aires), és az elszabadult, már-már vad dzsesszrockba forduló improvizatív jammelések (N’popo). Igazából nincs is értelme különálló tételekről beszélni, hiszen egyetlen összefüggő zenei folyamnak tűnik a lemez, amely hihetetlen mélységekbe és magasságokba képes ragadni hallgatóját. Az ember lelke szinte elmerül, fürdik a hangok özönében, az a fajta muzsika ez, amely elsőre rabul ejti az embert, ám a sok apró részlet, zseniális megoldás csupán sokadik hallgatásra tárul fel előttünk. A Condor összességében egyértelműen kevésbé harsány, mint a Rovo néhány korábbi albuma, és csak a több mint húszperces, albumzáró rész (Land) második felében nyernek teret a partikompatibilis, táncos részek, amelyek részletei szerepelt a már említett promóciós videóban.

A Rovo – és így jelen albumuk is – igazi unikum, amelyben mind a forma- és stílusbontó improvizatív zenék kedvelői, mind pedig az elektronikus tánczenék szerelmesei megtalálhatják számításukat.

1. Aires [19.09] 2. N’popo [11.52] 3. Land [23.42]

rovo.jp
myspace.com/rovoofficial

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Ken Vandermark Free Fall-ja az állóhajón

Juhász László
2012. március 5.

Chris Corsano és Céline Larrére Budapesten

Juhász László
2010. október 19.

Díszdobozban az ICP Orchestra 45 éves története

Juhász László
2012. február 5.

Hints Of Noise minifesztivál a Rohamban

Dusted Hoffman
2011. szeptember 26.