bejegyzés megosztása:

Tore Jamne – Homage To Papa Jo Jones

Tore Jamne – Homage To Papa Jo Jones

Szerzői kiadás | 2011

Tore Jamne norvég dzsesszdobos első szerzői albuma október 7-én látott napvilágot. Száz éve pontosan ezen a napon született a Count Basie nagyzenekarában világhírűvé vált dobos, Jonathan David Samuel Jones, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Papa Jo Jones – az időzítés tehát a legkevésbé sem véletlen. A Homage… persze bőven több, mint egy szimpla „tisztelgő” lemez, hiszen a tíz felvételből csupán három Papa Jo szerzeménye.

Bár Jamne bemutatkozó albumáról van szó, a dobos mégsem ismeretlen a konvencionálisabb dzsessz rajongói számára. Közel negyed évszázada dolgozik Norvégia rock- és dzsesszéletének élvonalával. A nemzetközi közönség eddig a trombitás Nils Petter Molvaer, vagy a szaxofonos Frode Gjerstad dobosaként hallhatta, de játszott már többek között Paul Rogers brit nagybőgőssel, és a legendás amerikai dobos, Buddy Miles társaságában is.

A mindig megbízható session-zenész az utóbbi években fedezte fel magának Papa Jo Jones játékstílusát, akiről annyit érdemes tudni, hogy az 1920-as évek végére már kisebb helyi tánczenekarokban dobolt, majd a ’30-as évek elején Kansas Cityben lelt otthonra. Ott találkozott Count Basie-vel, akivel több egyedi fellépése volt, mielőtt 1936-ban állandó tagként belépett volna a nagyzenekarába, ahol egészen ’48-ig játszott. Jamne szerint ma Papa Jo öröksége elhalványulóban van, és a legtöbben nincsenek tisztában az amerikai dobos jelentőségével. Hát ez vezetett a kerek évfordulóra időzített nagylemeznyi hódolathoz.

Ha lehet ilyet mondani, Jamne ügyesen tiszteleg: nem arra törekszik, hogy tökéletesen utánozza Papa Jo Jones játékát, sokkal inkább parafrázisokban és tökéletes időzítéssel beszúrt, szó szerinti idézetekben gondolkodik. Ahogyan Papa Jo, Jamne is sokkal szívesebben kísér, mint szólózik. Partnerei ezúttal a gitáron és zongorán játszó Alf Wilhelm Lundberg, és a nagybőgős Kjetil Olai Lundø. Érdekesség, hogy így hárman alkotják a Norchestra nevű triót is, de ezt a lemezborító ezúttal nem említi.

A trió egészen légies – mondhatnám azt is, hogy súlytalan -, könnyen hallgatható dzsesszt játszik, visszafogottan, meglepetések nélkül. Tore Jamne nem kockáztat, nem újít. Érződik, hogy mindent tud és ért, ami a dzsesszdobolással kapcsolatos, de szerzőként és hangszerelőként nem az izgalmak embere. A saját kompozíciók mellett három Papa Jo szerzeményt (Lincoln Heights, Ad Lib és Georgia Mae) játszik az együttes, ezek fantáziadús és végtelen eleganciával rendelkező zeneszerzőnek mutatják az 1985 őszén elhunyt Jones-t.

Korrekt munka, ami ebben a szakmában egy erős közepest jelent.

1. Lincoln Heights [4:08] 2. Sweet Georgina Brown [5:57] 3. Lust For Sale [5:21] 4. Ad Lib [4:48] 5. Sweet Low Rain [3:11] 6. Convoy [5:35] 7. I Have Rhythm [5:25] 8. Georgia Mae [3:39] 9. Just One Of Those Tings [5:29] 10. More Than You Notice [7:49]

myspace.com/torejamne


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X