bejegyzés megosztása:

Undivided – Moves Between Clouds: Live In Wa...

Undivided – Moves Between Clouds: Live In Warsaw

Multikulti Project | MPT 002 | 2011

Tavaly novemberben írtunk Wacław Zimpel lengyel klarinétos-zeneszerző Undivided nevű együttesének bemutatkozó albumáról, most itt a folytatás egy Varsóban rögzített koncertfelvétel formájában. A zenekarban Zimpel mellett – a debütáló korongon hallható felálláshoz hasonlóan – most is Bobby Few zongorázik, Mark Tokar bőgőzik, Klaus Kugel dobol; plusz tagként pedig Perry Robinson klarinétozik. A rácsodálkozás, csak úgy mint tavaly, most is kikívánkozik belőlem: micsoda parádés összeállítás!

Korábban megírtuk: a megalakulásakor trióként működő, erőteljesen nemzetközi formáció Zimpel kezdeményezésére jött létre, akinek Mark Tokar ukrán nagybőgős és Klaus Kugel német dobos után olyan muzsikusnagyságokat sikerült megnyernie a projekthez, mint Perry Robinson klarinétos, vagy Bobby Few zongorista. Utóbbiról annyit kell tudni, hogy a hatvanas évek második felében Ayler mellett zenélt, majd később Steve Lacy, David Murray és Daniel Carter oldalán játszott. Perry Robinson bár a kezdetektől rendszeresen koncertezett a zenekarral, a bemutatkozó lemez anyagául szolgáló toruni fellépésen nem játszott Zimpelékkel. Most a két klarinétos játéka olyan csodássá emeli a Moves Between Clouds három hosszú szerzeményét, amilyet ritkán hallani.

Míg a The Passion a kereszténységből merítette szellemiségét, és Jézus szenvedéstörténetét dolgozta föl, addig a Moves Between Clouds a zsidó vallás motívumaiból kölcsönöz. A belső borító négy sarkából háromban az Ohr, Ein és Sof szavakat találjuk, amiket összeolvasva a Végtelen Fény megfelelőjét kapjuk, ami a Tóra szerint a teremtői létállapot. A zene helyenként a klezmer felé húz – ez egyértelműen Robinson briliáns játékának köszönhető.

A kvintett rögtön a csúcsponton kezd: az első másodperctől lendületes, „gurulós” dzsesszt hallunk (Hoping The Morning Say), ahol a hangsúly az összjátékon van. A bonyolultan rétegelt kompozíciók sodrása szakadatlan, Zimpel és Robinson cizellált, egymást erősítő klarinétjátéka, Few repetitív zongorafutamai, és a ritmusszekció erőteljes lüktetése miatt mintha egy folyamatos, véget érni sosem akaró hangfolyamot hallanánk. A mindent elsöprő lendület olykor csendesebb, meditatívabb percekbe fordul (Moves Between Clouds), de érezhető ekkor is: a zene mélysége feneketlen. A közel húszperces albumzárás (What A Big Quiet Noise) során kétségtelenné válik, hogy a lemezt egészét egyfajta magasztos, pátoszos emelkedettség lengi körbe. Ez a nagyívűség, dagályosság akár zavaró is lehetne, de elfogadom, hogy Zimpel zenekarának ez a lételeme. A lemez három tétele során – amelyek címei Laura Winter költeményeit idézik – hosszabb kifutású epizódok váltják egymást; a témák lassan, hosszan bontakoznak ki – ez azonban inkább a monumentalitás érzetét erősíti, semmint az unalom érzését.

Rendkívüli mélységű és rendkívüli szépségű anyag.

1. Hoping The Morning Say [10:32] 2. Moves Between Clouds [14:38] 3. What A Big Quiet Noise [19:46]

undivided.pl
waclawzimpel.pl
bobby-few.com
marktokar.info
klauskugel.com
multikulti.com


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X