bejegyzés megosztása:

Wallace Roney Quintet | 2010. november 5., Szeged

Wallace Roney Quintet | 2010. november 5., Szeged

Don Byron, Billy Cobham, David Murray, Randy Weston, Lonnie Smith – és most Wallace Roney. Az afro-amerikai dzsessz megkerülhetetlen figurái. Az elmúlt hét évben ők adták egymásnak a kilincset a Szegedi Jazz Napokon. A szervezők idén is biztosra mentek. Roney mindent vitt.

Az idei Szegedi Jazz Napok húzóneve kétségtelenül Wallace Roney volt. Roney azon ritka amerikai dzsesszmuzsikusok egyike, akinek szakmai fejlődését olyan mentorok segítették, mint Miles Davis vagy Dizzy Gillespie. Első lemezszereplésekor mindössze 14 éves volt. Nemzetközi ismertséget a hard bop-éra emblematikus dobosának, Art Blakey lemezein való közreműködése hozta. Önálló bandáival a nyolcvanas évek második felétől készít lemezeket. Az 1994-es A Tribute To Miles című Grammy-díjas lemezen nem kisebb zenészek társaságában fúj, mint Wayne Shorter szaxofonos, Herbie Hancock zongorista és Ron Carter nagybőgős. Hát így állunk.

Bár a philadelphiai születésű trombitás portfóliója több, mint lenyűgöző, Roney Szegedre mégsem múltat idézni jött: kvintettje az első perctől feszes, gurulós, nagyon mai dzsesszt játszott, amihez a lendületes és fiatal muzsikusokból álló ritmusszekció, valamit a kubai származású Aruán Ortiz zongorista adta a tökéletes svungot. A frontvonalban a trombitás, valamint bátyja, a tenor és szoprán szaxofonokon játszó Antoine Roney. A két fúvós, ha nem párhuzamosan játszott, egymást kerülgették: a trombitás szikár, lényegre törő köreit, a szaxofonos már-már szabad dzsesszbe hajló, kalandozósabb játéka ellenpontozta. A Roney-testvérek a szólók mellett kellő teret és időt hagytak a másik három hangszeresnek, akik a rezesek nélkül, zongoratrióként is kifogástalanul megállták a helyüket.

A ritmusszekcióról már szóltunk, de nézzük csak, kik ezek a fiatalemberek, akik egy gőzgép energiájával és egy metronóm pontosságával hozták az alapot. Rasheen Carter nagybőgős és a mindössze 19 esztendős Kush Abadey dobos még újoncok Roney zenekarában, mégis mintha évek óta játszanának a bandagazdával. Hangszeres szólóik közben a színpad széléről figyelő Roney-nak az arcára volt írva: bízik bennük. A zenészek a legkevésbé sem kapkodtak, kényelmes köröket futottak: a koncert első három darabja húsz-húsz perces volt.

A Wallace Roney Quintet péntek este 90 percben mutatta meg, hogy hol tart ma a főcsapásirányban haladó afro-amerikai dzsessz. Hard bop, post bop, funky, soul, számtalan utalás, idézet – mégis minden kész, kerek, tökéletes volt. – Ez ma az amerikai dzsessz, és aki ebben valami kivetni valót talál, az nem is szívből szereti ezt a műfajt – így summázta valaki a tegnapi est attrakcióját. És milyen igaza van.

Szombat este a Dés András Quartet, az amerikai Vinx, Nagy János, és a hattagú Sleeping Camel lép a Belvárosi Mozi színpadára. Ez a mai menü, folytatódnak a jazz napok Szegeden.


Újságíró, kurátor, producer. 2002 óta az Improv.hu online zenei magazin szerkesztője, 2007 óta koncertszervező Szegeden (Improv Est), 2015 óta alkalmanként Budapesten (No Wave Est), és 2016 óta Ljubljanában (FriForma, Confine Aperto). Maradék szabadidejében az Inexhaustible Editions hanglemezkiadót menedzseli, a horvátországi „Improcon – Congress Of Free Improvised Music, Arts & Thoughts” workshop fesztivált szervezi, és a szlovén Centralala.si online zenei magazint szerkeszti.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

INSTAGRAM
hanghordozópornó | megjelenésfetisizmus
X